Turista Magazin 2016 szeptemberi szám

TARTALOM

A Hónap Turistaháza
Hollórét turistaház és ifjúsági szállás
(Írta: Nagy Loránd István)
A Tokaj–Zempléni-hegyvidék hazánk egyik legvarázslatosabb területe. Vonzerejével a Sárospatakiak is tisztában vannak, fővárosiként azonban még a viszonylag távoli voltát is csábítónak gondolom. Úgy alakítottuk az életünket, hogy végre megint – hosszú évek kihagyása után – eljussunk Hollóházára. Arra a településre, amelyhez a kéktúrázás legalább annyi szállal kötődik, mint az évszázados hagyományokra visszatekintő porcelángyártás.

Élet a Kéken
Körösladánytól Berettyóújfaluig
(Írta: Horváth Béla)
Hatodik túránkra Körösladányból indulunk. A Körös menti síkon átvágva Zsadány előtt érkezünk a Kis-Sárrétre. Kanyarogva haladunk tovább Biharugra tórendszerének tagjai között, majd a Berettyót elérve két kistáj határán folytatjuk az utunkat. Bakonszegig még a Bihari-síkon, majd onnan Berettyóújfaluig már a Berettyó–Kálló közének peremén gyalogolunk. Túránkat Berettyóújfaluban fejezzük be.

Ti írtátok
Sziklamászás mindenkinek
(Írta: Horváth Tünde)
Bélapátfalva neve 1910-től egészen a századvégig az ott működő cementgyárról volt híres. A bányászat során alaposan „kibontották” a település fölé magasodó hegyet, a 815 méter magas Bél-kő tömbjét. Akkoriban talán még senki sem gondolta, hogy a bányát 2001-ben bezárják, a hegyet pedig visszaadják a természetnek és a kirándulóknak. Jelenleg – 15 évvel a munkálatok megszűnése után – már alig látszik, hogy ezeken az ösvényeken valaha köveket szállítottak a teherautók, és minden hangos volt a gépek zajától. Az egykori bányautak most túraösvények, a letarolt hegytető pedig az ország talán egyik legszebb, legkülönlegesebb látványossága.

Lyukas bakancs
Akik leszálltak a civilizáció robogó vonatáról, és lementek a térképről is 
(Írta: Dabis Balázs Silvius)
Nincs semmiféle csoda vagy meglepő különlegesség Visnyeszéplakon. Ne is keressetek itt szektát, devianciát ebben a főként betelepülőkből álló faluközösségben, amelynek tagjai közel 25 éve úgy döntöttek, hogy ők az ősök örökségét szeretnék folytatni, majd továbbadni gyermekeiknek. Magukévá tenni azt az évszázados tudást, amely régen még anyáról leányra, apáról fiúra szállt, de valamikor a 20. század végén teljesen elenyészett. Itt nem őrzik, hanem megélik a hagyományt, nem kívánnak egy szerintük szakadék felé száguldó vonatot fűteni, mint az emberek többsége, hanem felismerve világunk abszurditását inkább leugranak az eszüket vesztettek által hajtott expresszről, és elbújnak a civilizáció ártalmaitól. Megnéztük, milyen ott az élet.

Interjú
Török András, a láthatatlan házigazda
(Szöveg: Balla Réka)
Sose dolgozott idegenvezetőként, Paul Newmannek mégis ő mutathatta be a várost. Ezért nem kért pénzt, mégis kapott egy 10 000 dolláros csekket – támogatásként az alapítványához. Török András 26 éve ír útikönyveket a fővárosunkról külföldieknek, s már jó ideje a Budapestre kíváncsi magyarokhoz is szól. Igaz, a magyar nyelvű írásai jóval túlmutatnak egy útikalauzon.

Rejtett kincseink
Szigetköz
(Írta: Lantos Gábor)
Azt szinte minden ember tudja, hogy a Duna a németországi Fekete-erdőben ered. Azt viszont kevesebben, hogy amikor a folyam belép Magyarországra, szintén érinti Feketeerdőt. Egy holtága kanyarog ott. Ez utóbbi azonban nem egy tájegység, hanem egy kis szigetközi falu Győr-Moson-Sopron megyében. Amikor megláttam a térképen, eldöntöttem, hogy odautazok.

Kitekintő
Zöld és fehér a fekete hegyek országában – Durmitor
(Írta: Dömsödi Áron)
Bár fekvéséből, távolságából fakadóan még viszonylag kevesen ismerik, a montenegrói Durmitor hegység magasság és formakincs tekintetében is a legnépszerűbb kárpáti rokonaival vetekszik. A nemzeti park kiemelkedően jó adottságokkal rendelkező túraterep, ahol temérdek program közül választhatnak a látogatók.

Szpeleo
Föld alatti szelekció
(Írta: Nagy Loránd István)
Ez év márciusában már bepillantást nyerhettünk a barlangok megannyi érdekességet rejtő világába, most pedig elérkezett az idő, hogy sorra vegyük, mi mindent kell beszerezniük azoknak, akik az örök sötétség birodalmában szeretnék járni a természetet. Összeállításunkkal elsősorban a kezdőknek szeretnénk iránymutatást nyújtani.

Mikokozmosz

Szeptemberi hétvégék
(Írta: Szerecz György)
A nyár lassan búcsúzik, vége a szabadságnak, indul „a józan robot”, a gyereknek az iskola. Napközben még meleg van, de a hajnalok már néha csípnek. Az évszakváltás számos előnnyel is jár, például ismét csak péntek délutántól kell rettegni a vasárnapi autósoktól az utakon, ugyanakkor az erdőt járó potenciális gombaszedők szintúgy ezekre a napokra koncentrálódnak. Ha valaki az erdőben bóklászik, az első szembejövő kosaras embert még cinkos örömmel üdvözli, de az ötödik után már erősen csökkennek benne a baráti érzelmek. Hiszen az irigység nagy úr. Ha nem akarunk csupán mások által ottfelejtett gombákra pályázni, célszerű inkább a hét közepe táján elindulni. Szerda vagy csütörtök az ideális, addigra a vasárnapra letarolt erdő új erőre kap.

Zöldhullám
Rőt koraidenevér – A panelpárti bőregér
(Írta: Nagy Loránd István)
Denevérfaunánk leggyakoribb képviselőjével Magyarország szinte minden pontján találkozhatunk – erdőkben, kisebb településeken és nagyvárosokban egyaránt. Nevéhez hűen már napnyugta előtt elhagyja búvóhelyét, hogy harapnivaló után nézzen. Barlangokba nem merészkedik be, de a lakótelepeket annál inkább kedveli. Falrések iránti vonzalma azonban halálos is lehet.